Csörög a vekker, hajnali nyolcnegyvenöt.
Egy álom, a takaró, s az ágy ideköt.
Pihenek még, az első órát lekéstem,
a stressz sztrókot okoz, olvastam a héten!
Készülődöm, keresem a kezem, lábam,
csupán két darab zokni egyetlen vágyam!
Végre megvan, az egyik térdig ér éppen,
a másik bokáig, jó lesz egész héten!
Még egyszer sem történt semmi tragédia,
ha ordított a matektanár, a Dia..
– Hol voltál kisfiam, mindennap elkésel?!
Elbánok vele, nem is kettő, félkézzel.
Félkézzel kinyitom a matek könyvemet.
A egyenlő felszín, hát az meg mi lehet?
Viszont rájöttem, mit jelent a térfogat,
nyílvános helyen kiütni egy pár fogat.
Kicsengettek, most irodalomóra jön.
Jancsi hetek óta fetreng a zöld füvön.
Semmi közöm hozzá, hogy lesi Iluskát,
ő is inkább szaggatna otthon galuskát!
Tesire a cuccomat négykézláb viszem,
a tornazsák alján elveszett a hitem.
Én ugyan nem tartok senkinek se bakot,
azt hiszem meghalok. Hívjatok egy papot!
Hazafelé tartok, már szinte repülök,
a konyhában anya vár, meg egy sült csülök.
Mindkettőt szeretem, mert olyan isteni,
nem is kell mellettük a csendre inteni.
Csörög a vekker…jaj,ne! Kezdődik újra,
várom a megváltást takarómba bújva.
A stressz sztrókot okoz, ne feledd barátom,
na szia, puszi, ma is kések úgy látom!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Zajácz Edina