Böröczki Mihály - Mityka : TAVASZELŐ

2019.02.20. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

A fénnyel vasalt abroszon

megterített a Balaton,

s az asztalt, mint egy nagy család,

körül ülték a vadkacsák,

megbabonázták a tavaszt,

mint oltár díszét a malaszt,

a száradt nád új ízre lelt,

a víz is némán énekelt,

mert bujálkodtak a halak,

a szeplőtelen csönd alatt,

s az összesűrűsült világ,

úgy illatolt, mint szál virág.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.