Nem siettetett. Megcirógatva álmom,
lágyan ringatott a lassú eszmélés felé.
Aztán, ahogy kinyílt szemembe hunyorgott, rámosolyogtam.
Kitártam ablakom, hogy utolsó perceit velem töltse el.
Holnap újra értem jön, s én boldogan várom akkor is…
*
Hiába vártam, nem jött ma értem.
Nem ült a hűvös párkányszegélyen.
Helyette sűrű köd lepte házam,
sötét szobámban – magamba zártan –
szomorkodom…
Talán a holnap felissza könnyem,
szememre hajnalt szalajt, miközben
cirógatóan suhint a napfény,
s vidám mosollyal köszön be ismét –
reménykedem…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Czirják Jolán
