Búskomor az élet, nehezek a napok,
Elfogytak a fények, rohan az élet,
A boldogság csak múló állapot,
Tovatűnnek álmok, szép remények,
Mindig fent tündököl a Nap,
Szüntelenül ontja sugarát,
A sűrű felhők szertefoszlanak,
Rád ragyog, s elűzi szíved bánatát.
Hagyd magad mögött a múltat,
Égesd el lepusztult hídjait,
Viharvert lelked új erőt kap,
A virág neked is ontja a szirmait.
Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]
Nyomtatás Megnyertél egy „sosem volt” csatát. Boldogságod egy „nincs ilyen” világ. Reményed egy elfutó mosoly, Sikered egy foszló álompor. Néma sikoly füstölgő szaván Csókolod a hamis éjszakát, Hinné véled a jövendő telet, Ősznek tincse sosem lesz tied. Karcos hangon szólít [… Tovább]
Nyomtatás Gyere, pajtás, itt a nyár, Ránk köszönt a napsugár, Mászóka és libikóka, Nézd, itt egy verébfióka. Száll a hinta felfelé, Vigyázz, jaj, ne fuss elé, Építsünk homokból várat, Vödör, lapát legyen nálad. Kidobósdit ismered. Dobd a labdát, nem mered? [… Tovább]
Nyomtatás A toronyóra éppen elütötte a nyolcat, amikor a mester kilépett a boltajtón. A megszokott, mindennapos mozdulattal tolta fel a redőnyt. Ma is, mint minden hétköznap, jókor reggel nyitott és későn zárt. Arra számított, hogy a reggel munkába igyekvők betérnek [… Tovább]
Nyomtatás Túl sűrűre szőttem, túlbonyolítottam az egészet. Most meg ijesztően itt tornyosul, benne millió kétség és rossz előérzet. Miért is voltam ilyen bizonytalan? A megoldás valahol az összevisszaság mögött van. Na gyere gubanc, most megküzdünk, én hanyag eleganciával érkezem, [… Tovább]
Nyomtatás Gina vagyok egy nagyvárosban élek családommal, férjemmel és két lányommal. A gyerekek a közeli iskolába járnak, és sok barátaik vannak. Én egy nagy kórházban dolgozom, belgyógyászként.. A munkám mindig rutinszerűen végeztem, a célom a helyes diagnózis felállítása, fütyültem a [… Tovább]
Nyomtatás Sötétségben van a világ Sok szív némán sír Jajgat a szegény segítségért kiált Ki az aki segíteni bír? Meddig süllyed az ember a gonoszságban? Miért nem látják a sebzett lelkeket? Pedig segíthetnének oly sokan Sok éhező tehetne asztalra kenyeret [… Tovább]
Nyomtatás Ússzál az élet tengerén Hogy kiköthess az álmod szigetén Fejed felett sokszor csap össze a hullám Imádkozz sokat ha erőd már fogytán Sokan fogják gyengíteni az erőd Ne add fel a cél legyen a szemed előtt Kerüld ki a [… Tovább]
Nyomtatás Van képem magam a ti kedves arcmásaitok közé tolni, szeretettel és tisztelettel Váradi József
Nyomtatás Az első szó születik várandóságból. A vers várja a költőt, ha még vajúdik, talán nem negyven hétig. Mikor megszületik, ezer költőt szaporít és olvasókból csinál izzadós várandós költőket, akik papírnehezék alatt, gyűjtik a sorokat. Ma még több szó születik [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!
Értesítések
