– átirat egy régi hangulatról –
Néha elképzelem, milyen lesz végül
aranyló búzamezők felett
olyan magasan szállni,
hogy meglátom magunkat
a horizont égszín tükrében.
Talán úgy lesz, mintha soha,
semmi fontos nem történt volna még;
mintha örökké tartana ez az ölelés,
ez a végeérhetetlen szárnyalás,
és egészen mást jelent a szó is;
otthonra találni valaki szívében,
és bátran kimondani: végtére
semmi ok nincs a rettegésre…
*
Sohasem vágytam még így a fényre,
jó lenne megtudni végre,
*„Milyen lesz az a visszaröpülés”
a határtalan, ferde labirintuson.
*Idézett sor: Pilinszky János – Egyenes labirintus
Fotó: Gősi Ferenc
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Gősi Vali