Száguldok… egyszer fent, majd lent…
hullámvasúton lovaglom
a végtelent.
Utazom sírva, félve, remélve,
várva, hogy a pillanat egésze
az ölembe zuhanjon.
Néha kiszállhatok.
Csak leülök és bámulom
a síneket,
egyszer elfogynak, már jól tudom,
már nem lesz felfelé sem lejtmenet,
nem lesz „megállj”…
csak a lendület, és a félsz
hogy az út…
majd a semmibe vezet.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Kiss-Teleki Rita