Bekopogtál, beengedtelek,
hoztál magaddal csillagokat
és hoztad még a napot is
és azt mondtad – én a hold legyek.
És nevettél, mert nem tudtad,
hogy a világok törékenyek…
most már látod, én ilyen vagyok,
te kopogtál, én engedtelek.
Már a miénk…, titkos kis szobák,
sötét, vigyázott rejtekhelyek,
álmok, mikből együtt ébredünk,
hogy majd bennünk teljesüljenek.
Te akartál, én akartalak,
hoztál napot, a csillagokat,
s velünk mosolyog akárki lát…
mert tudja, már miénk a világ.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Kiss-Teleki Rita
