Konyári Mónika : Egyszer..

Egyszer..


Egy felhő vagy,

Mi takarhat Napot.

A Nap,

Ki fényesít csillagot.

Sodró ár,

Mi elmos tegnapot.

Lágy hullám,

Mi hitet adhatott.

Dallam vagy,

Csak kissé hamis..

Egy szép kép,

Festhetném magam is.

Szép kéz,

És simít, ha kérem.

Két ököl, 

Ki harcba száll értem.

Máglya vagy,

Mi adhat meleget.

Gyertyaláng,

De égeti kezemet…

Kenyér vagy,

Jó falat éhesnek.

Pohár víz,

Szomjazót menthet meg.

Finom kalács,

Az élettel fonva.

Jó óbor,

Eltéve alkalomra.

Édes méz,

Mi kipergetve nincsen.


Vers vagy,

Sorban szép szavak.

Szép emlék,

Mi örökre megmarad.

Rejtvény vagy,

Tán megfejthetetlen..

Édes kölyök,

komisz, kezelhetetlen.

Egy ajándék,

Titkos, kibonthatatlan

Egy szó vagy,

Még kimondhatatlan…


 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Konyári Mónika
Szerző Konyári Mónika 6 Írás
Konyári Mónika vagyok. Debrecenben, ebben a szépséges cívis városban születtem, 1971-ben, s azóta is itt élek. 2018-ban fordultam komolyabban az írás felé, ekkorra értettem, éreztem meg a líra hívását, s vettem a bátorságot, és a pennát :-), hogy lejegyezzem gondolataimat. Úton vagyok, tanulok.. Bízom benne, hogy versikéimmel, szösszeneteimmel, "egyperceseimmel" tudok örömöt okozni a Tisztelt Olvasónak! Kellemes időtöltést kívánok mindannyiunknak!