Ó, ma éjjel oly sivár minden,
mily bágyadt tenélküled ma is
szívem, lám fagyott világomban,
tűhegyű hópelyhek hullanak,
elvakítja vén szemem a tél.
Csókod emlékét kifújta már
lelkemből a januári szél,
úgy érzem, nem nézel vissza rám.
Én azóta is dédelgetem
múlt szerelmünk szép virágait.
Jöjj, ha hallod most az énekem,
visszavárnak fönt a csillagok.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Nagygyörgy Erzsébet