Én lázadó vagyok,
így születtem.
Nem elégszem meg azzal,
hogy szeretsz.
Hozd el a holnapot,
köss piros pántlikát szívemre,
színezd át a hajnalt,
dübörögtess hegyeket, szelíden,
terelj elibém csillagméneseket,
ragaszd homlokomra a Napot,
fűzd hajamba a szivárványt,
s, ha mindez még nem elég,
legyél a hősöm,
a vágy óceánján a kapitányom,
vezess, s én vakon követlek, kedves.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Nagygyörgy Erzsébet