Nagygyörgy Erzsébet : Fénycseppek gyűlnek

Nyomtatás

Árvalányhajadban ott motoz a szél,

fénycseppek gyűlnek szemednek mély tavába.

Szíved most is oly hűvös, rideg acél,

tán a vágy hevével rést ütök falán ma.

Hű szerelmem érezd, lásd, s lelkedbe vésd,    

én hiszem, szerelmes, bús szívem nem téved.

Űzd ki lelkedből a téli dermedést,

s illatos virágmezőt teremtek néked.