Gondolatban messze látok.
Ott a poros úton mezítláb
öreg anyóka lépeget, nyomában
sebesen fut egy szőke kisgyerek.
Anyóka szeme barna, csillogó.
Keze redőkben, dolgos, öreg kéz.
Reá lepke száll, ketten nézik bíbor himporát.
A kisgyerek kék szeme, aki ma már nagymama,
s az anyó szeme, amely régen, örökre csukva.
Párás az a régi kép, a csodák ideje elmúlt rég…
Néha felidézem nagymamám meséjét, lepkékről,
másról, csendes napok, vele üzennek fentről
– az angyalok.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: Sonkoly Éva