Kiss-Teleki Rita : Megvár

Nyomtatás

A világom gyorsan izzott,

színesen, de zavarosan,

akkor soha semmi sem volt

tiltott, néztem, hogy a testem rohan.

Magam akkor nem szerettem,

szeretett hát más helyettem.

És a világ pörgött, forgott,

használtak és kihasználtak,

fáradt lettem… üres, romlott,

prédája a rohanásnak.

Magam már úgy nem szerettem,

szeretett sok más helyettem.

Majd a testem leült, így szólt:

„ments meg engem, ments meg minket,

ments ettől a széthullástól…

nem látod, hogy beteg lettem?

Elég volt a rohanásból!”

Most már mindent másképp látok,

semmi sem tolakszik úgy, mint régen,

szelíd csókok, huncut álmok

és helyén ül a büszkeségem.

Már neked adok csak magamból,

kicsit mást, de sokkal többet,

és mást várok egy pillanattól,

mert tudom… a jövő megvár…

és a múlt sem kerget.