Húsvéti köszöntés
Nem minden keresztény közösségre, csak az ortodoxokra és görög katolikusra jellemző a sajátosan Húsvét és Pünkösd között alkalmazott köszöntés,: „Feltámadott Jézus Krisztus!” amelyre illik „Valóban feltámadt!” választ adni. Ferenc Pápa 2017 április ötödikén katekézisében [1] szorgalmazta e köszöntési forma alkalmazását a katolikusok körében is. Kívülállókra nézve nem kötelező. Ám az olyan helyeken, ahol mind görög katolikus, mind ortodox közösség él, e szokás bizony fura helyzeteket hoz létre. Leggyakrabban ugyanis egyetlen hét az eltolódás a két Húsvét között, s miközben az ortodox fél épp Krisztus nagyheti szenvedéseit és halálát idézi magában a nagypénteki kereszthalálára gondolva, a feltámadás (túl korai) hírével köszöntik, és illene „Valóban feltámadt!”-al válaszolnia, ami rálicitál a nagyböjt megszegésére is a katolikus házastárs ünnepi asztalánál. Előtérben kerül(hetne) itt az egymásra figyelés, vagyis ne köszöntsd így azt, aki nem egy vallású veled… Illetve, ha mégis megtetted, ne várd el a választ… Tapasztalatom e téren (Brassóban, Romániában) elég lesújtó…
Bár tanúja nem voltam, próbálom elképzelni a jelenetet, amikor, teszem azt, egy hithű muzulmánnak szegezik neki a köszöntést… Sok olyan személyt ismerek, aki nem hívő. Annak már voltam tanúja, amikor egy ilyen személynek szegezték neki a „Krisztus feltámadt!’ köszöntést. Ezt felelte: „Kellemes ünnepeket!” Hogy a köszöntés provokatív volt, és nem tudatlanság, vagy figyelmetlenség, rutin szülte, azt a további reakció igazolta:
– S letörne a nyelved, ha azt válaszolnád, amint illik: „Valóban feltámadt?”
Nem idéztem volna fel itt e történetet, ha nem kapott volna frappáns választ erre:
– Nem hiszek Jézus feltámadásában. Egy ilyent válaszolni hit nélkül, az szerintem istenkáromlás lenne…
Több szem és fültanúja is volt a jelenetnek, és híre ment. Elég nagy port kavart. A vélemények polarizálódtak, a „Mit vártál egy ateistától?” és a „Szent igazad van, tisztellek ezért a válaszért!”- között.
El lehet gondolkozni azon, melyik fél viselkedése, és melyik tábor reakciója volt inkább összhangban Krisztus által meghirdetett toleranciával („Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel”) illetve a megváltással…
A többi húsvéti szokás már egyre kevésbé kötődik a Megváltó feltámadásához. …
Húsvéti nyuszi.
Igencsak nehéz Jézus Krisztus feltámadásához kötni a húsvéti nyuszit. Viszont Eostrehoz, a germán hajnal és termékenység istennőhöz, kinek szent állata az üregi (mezei) nyúl, már lehet. A nyúl szaporasága miatt vált a termékenység jelképévé (lásd a mondást: „szaporodnak, mint a nyulak”). A másik állítólag szintén Eostrehez kapcsolódó termékenységi jelkép a tojás. Találtam a neten nyulas és festett tojásos Eostre ábrázolást, ám sajnos modern, nem bizonyító erejű. Eredeti, teutonkori kellene… És egy magyarázat: miért festették a teutonkorban a tojásokat?
Egy másik vélemény szerint a húsvéti nyuszi egy tévedés kapcsán vált húsvéti jelképpé. Ősi szokás német nyelvterületen Húsvét alkalmával gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk németül Hasel, a nyúl pedig Hase… [2] Nekem ez a magyarázat légből kapottnak tűnik, és felvet egy újabb kérdést: mi a kapcsolat a gyöngytyúk és a Feltámadás között? Továbbra is egy ősi hit jelképének tűnik…
A másik kérdés: a húsvéti nyuszi mikor hódította meg a nem germán nyelvterületet? Hiszen nálunk, magyaroknál, a szlávoknál és a románoknál is húsvéti jelkép. Egy biztos, nem keresztény.
Ausztráliában nem a húsvéti nyuszi, hanem az erszényes nyúl vagy bandikut [3] a v’lt húsvéti jelképpé. A kontinensországban ugyanis a nyúl az ország egyik legnagyobb átka, ökológiai katasztrófát okozott, és az átkozott, gyűlölt nyulat a kedves, nem kis mértékben a nyulaknak köszönhetően kiveszőfélben levő erszényes bandikuttal helyettesítették. Az ötlet 1968-ban született meg egy kilenc(!) éves kislány, Rose-Marie Dusting fejében, aki megírta “Billy the Aussie Easter Bilby,” (Billy az ausztrál húsvéti nyúl) történetét. [4] Ausztráliában járva a helyiek, amint állatparkokban észrevették, hogy európaiak vagyunk, azonnal felhívták figyelmünket: a bandikut az ők húsvéti nyuszijuk. Sokan ápolják e sajátosan ausztrál jelképet. Egy baj van vele: a bandikut nem annyira „ártatlan” állatka, hiszen mindenevő, s nem veti meg a kisebb állatok húsát sem.
A húsvéti bárány(áldozat?)
Egy másik húsvéti jelkép, a húsvéti bárány. Jézust gyakran emlegetik „Isten Báránya”-ként, hiszen képes volt „birkaként” (ellenállás nélkül, önként) feláldozni magát az emberek megváltásáért. (A bárány az egyedüli állat, amelyik némán tűri, hogy leöljék.[5] ) Elsőként János evangéliuma említi e néven. „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: „Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (Ján 1:29 – [6]) Azóta a keresztények nem áldoznak Istennek állatot.
Ennek okait az utolsó vacsora történéseiben kell keresni, amikor Jézus: „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, mely tiérettetek ontatik ki” (Luk 22:19–20 – [7]) Azóta a különböző hitű keresztények jelképesen veszik magukhoz „Krisztus testét és vérét” bár a szertartást különböző megnevezéssel (áldozat, úrvacsora) illetik. És akkor a húsvéti bárány mégis honnan ered? Mert Jézus nem biztatott az állati áldozatra, sőt!
Az Ószövetségben az áldozat többször is megjelenik. Elsőként Ábel és testvére Káin áldoztak Istennek. Káin a föld terményeiből, Ábel a juhok első fajzásából, azaz bárányt áldozott. Az Isten csak az utóbbit fogadta el. (Reformáció.hu: – [8])
Az Ótestamentumban az Istennek bemutatott áldozat szükségessége többször is megjelenik,a leghangsúlyososabban a Zsidók 9:22 [9] alatt: „A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér használata nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására sem.”
Ábrahám feltétel nélküli hite bizonyítékaként kész fiát, Izsákot is feláldozni, de Isten egy kost helyezett az oltárra a fiú helyett, mintegy jelképesen felszabadítva a hívőket az emberáldozat terhe alól. Ennek emlékére áldoztak a zsidók bárányt…
A Pészach alkalmával bemutatott bárányáldozat a (Zsidó-húsvéti bárány – héberül: Korban Pesakh) az Exodusnak, az Egyiptomból való menekülésnek állít emléket. A Pészach előestéjén áldozzák fel, és Pészach napján fogyasztják el. A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó az elsőszülöttek halála, ez a csapás az izraelitákat elkerülte, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is. [10]
Habár egykor ezeket az áldozatokat az zsidók (izraeliták) gyakorolták, ma már felhagytak e szokással, mégpedig a Második Templom megsemmisítése (I. Sz. 70) után. Az ok: az áldozatot csak a Templomban lehetett elvégezni. (Kivételt képeznek a gerizim-hegyi szamaritánusok, akiknél a szokás fennmaradt). [11]
A bárányáldozat hagyománya tovább él az iszlámban is. Íd al-Adhá, törökül Kurban bayramı (jelentése: áldozati ünnep) [12] az iszlám egyik fontos ünnepe, amelyet annak az emlékére tartanak, hogy Ibrahim (Ábrahám) kész volt feláldozni fiát Allahnak. Az áldozati ünnepen a muszlimok legjobb ruhájukba öltöznek és imádkoznak a mecsetekben. Aki megteheti, az áldozatot mutat be Allahnak: általában bárányt ölnek le, húsát pedig szétosztják (bárányon kívül az áldozati állat lehet még tehén, kecske és teve is). [13] Egyharmadát megeszik, egyharmadát a barátaiknak adják, egyharmadát pedig szétosztják a szegények közt. Egyébként az iszlám nem támogatja az állati áldozatokat, mert hitük szerint az áldozatnak semmi köze a vérhez. „Sem a húsuk, sem a vérük nem jut el Allahhoz, a jámborságotok az, ami eljut hozzá.” Korán, 22:37) [14]
Az ember- és az azokat helyettesítő-kiszorító állat-áldozatok még az ősi hitekben gyökereztek, az ótestamentumi időkben még a zsidóknál szokásban volt, de fokozatosan eltűntek az Ábrahámi vallásokból, elsőként a kereszténységből Jézus kereszthalála, a Megváltás által. A húsvéti (pészáchi) bárány-áldozat nem a keresztény, hanem zsidó hit része.
Lukács Evangéliuma 22 szól az utolsó vacsoráról. „Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt.” (Lk 22.7) Szokták, de a továbbiakban egy szó sem esik a bárányról a vacsorán). [15] Jézus előírta, mit tartalmazzon a keresztényi áldozat. Mi mégis fogyasztjuk a húsvéti bárányt. Igaz, nem áldozzuk fel rituálisan, de a báránysültről nem mondtunk le. A déli féltekén ez kevésbé divat. A magyarázat elég prózai: mivel ott nem tavasz van, hanem ősz, ott Húsvétkor legfeljebb juhot lehet beszerezni…
A báránysülthöz való ragaszkodásunkban viszont némi része van a Bibliának is. „(János) Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit (János Evangéliuma 1.29). [16] Amikor Jézust Isten Bárányának nevezik a János 1:29-ben és a János 1:36-ban, akkor ez az arra utal, hogy ő a bűnért való tökéletes végső áldozat. [17]
A báránysült elfogyasztásával Isten Bárányának áldozatára, valójában önfeláldozására emlékezünk. Ebben a lelki szükségletben is az ősi hit köszönt vissza, amikor is az isteneknek feláldozott állatok húsát rituálisan elfogyasztották. Még a hekatombé, a száz bikás áldozat alkalmával is jóllakatták a köznépet. [18]
Én viszont „Isten Bárányának” jelképes elfogyasztásában ellentmondást érzek, Jézus Krisztus szavaival: És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” Lukács Evangéliuma 22. 19. [19]
Ha ez így van, akkor a bárányhús elfogyasztásával nem Krisztus, Isten Báránya testét vesszük magunkhoz. Szerintem inkább egy ősi szokás és a Pészach maradéka, Isten Bárányának jelképébe bújtatva. De finom…
[1] http://hu.radiovaticana.va/news/2017/04/05/mutassuk_fel_rem%C3%A9nys%C3%A9g%C3%BCnket,_ami_krisztus_ferenc_p%C3%A1pa_katek%C3%A9zise/1303615 [2] http://www.sulihalo.hu/ajanlo/aktualis/4974-husvet-eredete-husvet-tortenete-husvet-husveti-tojas-husveti-barany-husveti-nyul-husveti-tojas-festes [3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Bandikutalak%C3%BAak) [4.] https://en.wikipedia.org/wiki/Easter_Bilby [5] https://gyereketeto.hu/konyha/barany/ [6] http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=43&fejezet=1&o1=4&o2=1&o3=3&_k%C3%B6nyv=_J%C3%A1nos_Evang%C3%A9liuma [7] https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Arvacsora [8] http://biblia.hu/a_biblia_a_magyar_kepzomuveszetben/kain_es_abel_aldozata [9] http://www.immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=58&fejezet=9&o1=2&o2=3&o3=4) [10] https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9szah [11] https://en.wikipedia.org/wiki/Passover_sacrifice [12] https://en.wikipedia.org/wiki/Eid_al-Adha [13] https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ldozati_%C3%BCnnep [14] https://en.wikipedia.org/wiki/Sacrifice#Islam [15] http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/lk.htm [16] http://szentiras.hu/SZIT/Jn1 [17] https://www.gotquestions.org/Magyar/Jezus-Isten-Baranya.html [18] (https://en.wikipedia.org/wiki/Hecatomb) [19] http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=42&fejezet=22&o1=1&o2=2&o3=3 Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Vandra Attila
