Jancsi az állomásról egyenesen Kaposvár akkori legrangosabb szállodájába vitette magát. Noha a pénze nagyon megfogyatkozott, bízott a jó szerencsében, hogy valahogy ismét pénz áll a házhoz.
A nagy kérdés továbbra is az volt számára, hogy letelepedjen-e ismét Kaposváron Mariska szoknyájára, avagy menjen tovább.
Mariska valahonnét tudomást szerzett Jancsi tervéről. Felkészül minden eshetőségre, apjával is beszélt.
— Mondd, Mariskám, nem volt elég neked az pár év? –
kérdezte az apja.
— Nem volna semmi kifogásom Jancsi ellen, de egyrészt nem állja a szavát, másodszor meg minden fehérnép után kajtat. Aztán meg sok pénzbe is kerülnek a kicsapongásai.
— De Papa, ismerem, és tudom minden hibáját. Talán már kellőképpen kiélte magát, és ha ismét bekerülhet egy bandába, akkor magam mellé tudom kötni.
— Ne álmodj ilyenekről kislányom. A vérében van az állandó kényszer, hogy vándoroljon. És makacs, akárcsak az ősei. Igaz azok közt vajda is volt, aki egy egész tábort vezetett. Ő meg csak a nőket vezetné az orruknál fogva.
— És ha visszajönne, tudnád újra alkalmazni a bandában?
— Nem csak tőlem függ ez, Mariskám. Én vagyok a vezető, de meg kell hallgatnom a zenészeim véleményét is. Nem dönthetek mindenben egyedül.
— Akkor légy szíves, és kérdezzed meg az embereidet.
— Csak nincs tudomásod arról, hogy vissza akar ide jönni? Mondtam nekem semmi kifogásom ellene, de ne lássam körülötted. Nem adnám a beleegyezésemet, hogy újra vele éljél.
— Soha sem voltál vele engedékeny. Amikor kezdett sikeres lenni, még féltékeny is lettél rá, hogy te, a nagy Barcza csak másodprímási szerepet kaphatsz. Pedig neked van kitüntetésed királytól is. De nem a kitüntetés számit, hanem hogy a közönségedet hogyan tudod elkápráztatni. És Jancsi ebben profi. Örülhetsz, ha kontrása lehetsz.
— Nem fogok ilyennek örülni, és nem leszek kontrása.
— De épp az előbb kérdeztem tőled, hogy hajlandó volnál—e ismét vele játszani? Azt mondtad, egyedül nem dönthetsz. Akkor te semmiféleképp sem vagy hajlandó ismét társulni vele?
Barcza hosszasan elgondolkozott, és nem sietett a válasszal.
— Engedve neked, talán ismét össze tudnák vele állni, de meg kell beszélnem a többiekkel. De előre tudom a válaszukat: NEM. Hogy miért nem, azt most nem akarom részletezni.
Jancsi felbukkanása persze sokáig nem maradhatott titokban. Másnap egy levelet küldött Mariskának, egy küldönccel. Ebben találkozót kért tőle a szálloda éttermében. Nyomatékosan kéri a levélben, hogy egyedül jöjjön el. Az apja már bizonyosan értesült az érkezéséről.
A megbeszélt időpontban Mariska megjelent a szállodában. Hiába próbálták elkerülni az érdeklődést, nem ment. Éppen ezért visszavonultak Jancsi szállodai szobájába. Persze ez nem volt a legjobb döntésük, mert csak „táptalajt” adtak a sok pletyka terjedésére.
Mariska sokáig győzködte Jancsit, hogy ő majd mindent elintéz az apjával, és újra kezdhetik ott, ahol abbahagyták. Ám Jancsinak kételyei voltak.
— Apádnál én még mindig a vetélytárs vagyok. Ha csak azt nézi bennem, hogy a veje akarok ismét lenni, az talán még el is menne. De hogy újra én legyek a prímás? Azt nem fogja elviselni.
— Megpróbáltam már vele beszélni, és talán menni is fog.
— Nem fogunk tudni megférni. És lehetséges, hogy nem is miatta. Nézd csak meg az embereket. Nem vagyok itt két napja, és már mindenféle mendemonda terjeng rólam.
— Te ezzel ne törődj! Én mindent elintézek.
Mariska a nyomaték kedvéért, hogy Jancsi teljesen a hatása alá kerüljön tízezer forintot adott át neki.
— Ezt csak arra kapod, hogy a felmerülő költségeidet fedezze. Van még félretéve pénzem, de az majd jól fog jönni a későbbiek során.
Jancsi elfogadta a pénzt, és nyomban elkezdték egymást üldözni a fejében a gondolatok.
Ez a pénz sok mindenre jól jöhet még. Csupán csak arra nem talált még választ, hogy maradjon-e, avagy a kapott pénzzel szökjön el, és próbáljon ismét szerencsét a tengeren túl.
..folytatás következik
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Adminguru
