A kakasa tarka tollú,
vadásszák, így űzött sorsú,
s hogy a félést jobban tűrje,
tojó tolla búvós szürke,
fészkel bokrok alján, s részben
laza talaj mélyedésben,
a tyúk gondja, mert a bolyhó,
csélcsap kakas kicsapongó,
az étkekben nem válogat,
fölfal apróbb állatokat,
s bővítve a változatot,
bogyók, hajtások és magok,
szegény madár, alig sejti,
ha a puskacső elejti,
megpecsételt lesz sorsa,
s mint az étkek sava-borsa,
fácán sülttel-főttel tömve,
a vadászok szakácskönyve,
mégis, ha a fű közt császkál,
szinte fénylik a madárpár.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Böröczki Mihály - Mityka