Böröczki Mihály - Mityka : OLT FOLYÓ

FOGADOTT FOLYÓINK

 

Elképzelem a Földemet,

mint ízeire tört kezet,

egy vad gyönyör a zárt ököl,

s a folyók megduzzadt erek.

 

 

OLT FOLYÓ

 

 

Ősi szíve nagyot dobban

a Gyergyói-havasokban,

hegynek, völgynek, síknak ékszer,

s ötszázharminc kilométer,

s mint egy tündér egyik lánya,

beszökött egy legendába,

s varázs-anya két virága,

elindult a nagyvilágba,

folyó lettek, mese csupán,

csordogálnak apjuk után,

Maros óvatosan halad,

az Olt iramosan szalad,

s lassul, mint kit ura dorgál,

Vörös-toronyi szorosnál,

hosszú vízen járja útját,

eléri végül a Dunát,

s nyeli, mintha kortya volna,

a Fekete-tenger torka.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.