Változatok
1.
Szédült zuhanással
Derengő,
erőtlen sóhaj a tájék, a lét,
mintha elérhetetlen boldogság után vágyva
szórná hűs izzadtságcseppjeit az alélt,
nesztelen’ foszló, áprilisi hajnal.
Ködfátyolban ring, dereng a tó,
friss patak csörgedezik távol,
viháncosan átaraszol az éledő tájon,
nyomában tűnik a borús, télvégi álom,
és az ébredés küszöbére lendít,
elvegyülni réveteg örömneszekkel,
feledtetni nyomasztó félelmeket,
lángot vetve sötét, fagyos időknek,
lélekrontó kétségek közt homályló,
torz kísértéseknek.
E halk bánatot ringató tavaszon
hozzád bújva semmitől sem félek,
az utcalámpák árnyékában rejtőző
félszeg ölelések védelmeznek
már minden időben,
míg végül, szédült zuhanással
beleégünk az örökké tartó nyárba.
2.
Mindent odaadással
mióta már
hogy ez a gyöngéden ölelő szempár
– a te szemed – vigyázza
az utcalámpák árnyékában bújó
félszeg ölelésünk
amikor sejtelmes hallgatásban
fényeket rajzolsz arcomra és a tájra
ódákat írsz a csendről
már nem találgatom értelmét a létnek
mosolyom ráterül a világra
felesleges minden hiú ígéret
csak szeretni vágylak
ebben az eszeveszetten zubogó
élet-sodrásban
sebhelyekkel is a szívünkön
nem törődni már semmi mással
csak szeretni
örökké tartó
szelíd
odaadással
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Gősi Vali
