Az első metszés, az fájt a legjobban,
mélyre hatolt és hiába is titkoltam,
utána egy rémes var maradt.
De a var – lassan heggé szelídült,
itt van ma is a blúz alatt,
ha idehajolsz, biztos látod,
nem csak a rémült,
megcsonkolt hiúságot.
Az első – az nagyon fájt,
a másodiktól vaddá váltam,
a sokadik a félhomályt
vágta ketté… végül az útitársam
lett az összes hegem,
elfogadtam, már őket szeretem.
Mert tőlük lettem én az, aki,
megöltek és újraszültek,
és ők tanítottak látni és hallani,
és nekem ettől…
ettől lettek gyönyörűek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Kiss-Teleki Rita
