(A Notre-Dame-i tűzvész margójára )
Mi Asszonyunk,
aki egykor voltál,
középkori mesterekre
mosolyogtál, kik
életük végéig
faragták köveid,
akiknek vésői alól
szobrok torz pofái
pattogtak elő,
Mi Asszonyunk,
te duzzadt emlőjű nő,
willendorfi Vénusz,
karcsú Aphrodite,
mosolyogtál hívőkre
és istentagadókra
s védelmedbe vetted
minden gyermeked.
Mi Asszonyunk,
ki a sötétségből
önmagára ébredt
feltörekvő lélek
szimbóluma lettél,
szomorúvá torzult mosolyod.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Péter Erika