Ha már csak halványan élnek
a boros hangulatú, vége-nincs,
világmegváltó esték,
amikor még végérvényes kiábrándulásaink
sem húztak le az agyagos földig,
és makulátlan, félszeg gyermeki tisztasággal
vallottuk meg csalódásainkon érlelődő,
újjászülető szerelmeinket,
hazugságaink legfeljebb apró,
kegyes füllentések voltak,
mókás, könnyű röptű valótlanságok,
akár a pehely, ha fölkapja a nyárfa alól
a játszi szél;
ha helyettünk már csak
a végeérhetetlen,
néma csend beszél,
akkor hamisságainkról
mindjárt kiderül,
hogy ez az állapot már
a végveszély.
Fotó: saját (ÉgZengés előtt)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:05 :: Adminguru
