Régesrég jár énrólam egy monda.
Iskolában azt tanítják rólam:
harcoltam a szabadságért hajdan,
kerültem is emiatt nagy bajba;
Segesvárnál ott a csatatéren,
hazámért hullajtottam a vérem.
Holttestemet sehol nem találták,
ott a mezőt bármerre kapálták.
Azt terjesztik rólam sok-sok éve,
– tudja minden iskolás betéve -,
eltűntem és hősi halott lettem,
ott és akkor leheltem ki lelkem.
Nos most Barguzinból írok néktek,
ide hurcoltak a muszka népek,
itt pedig én új életre kelvén,
mert hát végül is én költő lennék,
költő nem pusztul el zajos harcban,
lelkem tüze újra ömlött dalba.
Alekszander Petroviccsá lettem,
Annuskába is belé szerettem.
Kisfiunk is született rá évre,
itt halok meg, itt lesz síremlékem.
