Mariska a szíve mélyén gondolta, hogy Jancsi ismét faképnél fogja hagyni. De nem bánta sem a pénzt, amit adott neki, sem pedig azt, hogy ismét rászedte. Valami azt súgta neki, jobb ez így. Talán egyszer, ha megnyugszik, és elér egy bizonyos kort, akkor visszamegy hozzá.
Éppen kezdett kikászálódni az ágyból, amikor éktelen lármára lett figyelmes. Az apja hangját vélte felfedezni. Kis idő múlva meg is győződhetett erről, mert kivágódott a szobája ajtaja, és az apja állt ott, csípőre tett kezekkel és kivörösödött arccal.
– Mondd te lány, normálisnak tartod magadat? Vagy nyertél a reskontón, hogy csak így kiszórsz tízezer jó magyar pengőt? Nem elszámoltatni akarlak. Elvégre a te dolgod, kire és mire költesz. Ám ennek a pernahajder Jancsinak egy fabatkát sem lett volna szabad adnod. Keresztet vethetsz rá. Már réges-rég árkon-bokron túl van.
– Ha úgy vesszük, akkor én csak visszaadtam neki a pénzét, amit a válásunk után kisajtoltunk belőle.
– Elég nagy balgaságot csináltál! Mit gondoltál, hogy ha adsz neki tízezer pengőt, akkor vissza is jön majd hozzád?
– Egyszer még biztosan visszajön.
– Ide nem, azt garantálom! Bottal verem ki! Ennyi büszkesége ne legye az én lányomnak, hogy másodszor is bolondot csinál magából! Hagyott neked valami levelet vagy írást?
– Nem tudom apa. De nem hiszem. Soha sem hagyott hátra maga után semmit. Maximum az adósságait.
– Remélem, azt már nem akarod kifizetni.
– A számláját rendezte a hotelben. Mindent kifizetett. Biztos lehetsz benne, nem a te tízezredből. Az még nagyon kell még neki, mert áthajózni Amerikába, nem két fillér. Egészen biztosan oda akar menni. Ha ez a Klára nevű hölgyemény oda ment, akkor ott pénznek kell lennie. Az apja már elég öreg, és lehet, hogy el is költözött ebből az árnyékvilágról. Mivel nincs más gyerek, ő az örökös. Elég szép vagyonnal rendelkezik, azt rebesgetik. Igaz, több vasútvonal és acélgyár van a tulajdonában. Klárának lesz mit a tejbe aprítania. Hogy Jancsit vissza fogadja-e, az kérdés. Nem hiszem. Kinőtte már bőven, és a vén cigány már nem fogja ámulatba ejteni a hegedűjátékával. Felette is eljárt az idő. Ha Klára asszony nagyvonalú, akkor ad neki párszázezer dollárt, és menjen Isten hírével. De ez sem biztos. Ki fog derülni hamarosan. De ha megtudom, hogy még egyszer pénzt, vagy bármit is juttatsz Jancsinak, kitagadlak a családból, és fel is út meg le is út.
Mariska elgondolkodott azon, amit az apja mondott. Talán van rá némi remény, hogy Klára nem ad neki egy huncut garast sem, és akkor szégyenszemre próbál visszasomfordálni hozzá. Erre várt, noha tisztában volt azzal, hogy ismét csak légvárakat épít.
Eközben Jancsi már heted hét határon túl járt.
folytatás következik
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Bereczki Gizella - Libra
