Pillegve száll, a légáram lovagja,
és aláhullva tapadva terül,
majd újra rázza fürtjét anyja, apja,
s a fehér pamacs friss szellőre ül.
Be-beoson a legparányibb résen,
még fickándozik, mielőtt leszáll,
s míg orromba fojtja a szívverésem,
fehér lepelt ölt nászában a nyár.
A júniusi fény szűrőnyi része,
s míg fitogtatja parány erejét,
rácsavarja a természet egésze,
a nyárlevelek óvkodó szelét.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Böröczki Mihály - Mityka