felütés kéne most, erős fortissimo
zakatoljon végig akármilyen metrum
sóhajtva szakadjon tán benn a levegő
zene legyen, dallam, bongó instrumentum
legyen szilaj ménes, pusztában riadó
tavaszt fessen ősszel, hóesést tavasszal
olyan erőst látsszék sorok közt a szándék
amennyit az ember idővel tapasztal
vagy szülessen szédült szavakká a csend
dadogjon mint gyermek, dongjon, mint a dongó
élessze a hajnalt Csipkerózsa-csókkal
lábujjhegyen járjon, mint sötétben bolyongó
s ha végre jön madár felém
ha bírja majd a szárnya
megérti tán a lényeget
sorokba rejtve, zárva
repítse messze innen el
akár ha hét határba
megírva már a terv bizony:
újra.
kezdem.
