Csak ha úgy fordul a Nap
– ujjaimban kihullt aranyhaj
az ében-fekete lét partján
köhögve feldereng
az aranyhíd reszkető fonala.
Csak a szél az, Drágám
csak a sötét hideg az
‘mitől könnyem hull
– ne félj, ha jön a dagály.
Csak ha úgy fordul a Hold
– kezeimben kidolgozott belek
könnyeimből felhők születnek.
S fent, ezüst habruhában
ott fent, Drágám,
ott ülnek az angyalok.
Ne félj, ha villámlik
csak a lelkem fénye az
– ha tiszta a pirkadat
a fájdalmam tavat szül
benne tavirózsás tavaszt,
Neked aranyhidat,
majd úgy fordítom a Napot.
(… s Te
a vízen fogsz járni.)
2014.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Lovasz Evi