Magdus Melinda : Akit szeret az Isten

Nyomtatás

A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült spaletta bezárva az orkánerejű szél erejét mégsem tudta csillapítani.

Fürdéshez készülődött a kis család. Mindenki otthon volt. Apuka nemrég ért haza a munkából, boldogan várta már őt három gyermeke és takaros felesége. A sparhelten már gőzölgött a fürdővíz. A két nagyobb testvér, Riti és Ildi viháncolva várta, hogy ők is sorra kerüljenek. Végre kezdődhet az est legjobb része. Először a legkisebb gyermek pancsolhat a habos kádban, aztán jöhetnek a többiek. A legvégén pedig a szülők tisztálkodnak meg a már nem éppen tiszta vízben.

Grétike szőke hajú, hullámos fürtű, aranyos kislány volt, a család harmadik gyermeke. Nemrég töltötte be az egy esztendőt. Érkezésekor fiút vártak szülei, de ő meglepetésként kislányként bújt elő. Ennek ellenére nagyon szerették őt, ezernyi mosolyt csalt hozzátartozói arcára. Amint kis testével megérezte a kellemes fürdővizet azonnal elkezdett játszani csipogó sárga kacsájával. Elbújtatta a habok között, közben összenyomta a játék testét és hangosan kacagott, amikor az csipogni kezdett. A fürdés végeztével alig lehetett kiudvarolni a kádból. Amikor már mindhárom gyermek tiszta lett önfeledt játszadozásba kezdtek a nagy négyszemélyes családi ágyon. Vidáman kacagtak, ahogy a torkukon kifért, élvezték az esti hancúrozást. Aztán hirtelen egy nagy koppanásra lettek figyelmesek és dermedt csend lett. Halálos csend. Grétike a szoba kövén feküdt, a nagy rajcsúrozásban véletlenül lepottyant az ágyról. Anyja éppen a pizsamáját vette magára, amikor ez történt. Gyorsan felkapta a földről a gyermeket és az ágyra fektette. A csöppség két kezét széttárta majd a mellkasához visszahajtotta őket és ezt ismételgette gyorsan egymásután, közben a szájába fújta a levegőt.

Hosszú percek teltek el így, de Grétike csak nem akart feléledni, pici teste egyre szürkébbé vált. Csukott szeme, elernyedt kis teste rémületbe ejtette nővéreit és apját is. Miközben anyjuk az újraélesztéssel küzdött lánya életéért a két bakfis hangos sírásban tört ki. Apjuk dermedten állt az ágy mellett, szeméből a félelem könnyei gördültek végig az arcán.

Ildi, a másodszülött lányka, már felső tagozatba járt, ötödik osztályos volt. Nagymamája óvodás korában tanította őt imádkozni. Nagyon nem szerette hallgatni azokat az imákat, a bibliai történeteket meg egyenesen utálta. Sokszor gondolta magában, hogy mennyit halandzsáznak össze-vissza ezek az öreg emberek. Nővére Riti, a húgával ellentétben tágra nyílt szemekkel hallgatta a Jézusról szóló történeteket és ültette el magában a hit apró kis magvacskáit.

Amikor már egyre reménytelenebbnek látszott a helyzet, Ildi végső kétségbeesésében hangosan elkezdett könyörögni:

Isten, ha vagy fenn az égben, akkor mentsd meg a testvéremet a haláltól! Ha nem hal meg, akkor elhiszem, hogy létezel!

Hosszú percek teltek el síri csendben, amikor Grétike végre elkezdte nyitogatni a szemét. Lassan, de biztosan visszatért belé az élet. Édesanyja ölébe vette, csókolgatta, ölelgette, nem akarta elengedni.

Ildi élete ettől a pillanattól fogva megváltozott. Az isteni csoda megtörtént. A szerető Isten bebizonyította számára létezését. Azóta nincs a földön olyan személy, aki eltéríthetné attól a nézetétől, hogy Isten létezik és előtte minden ember kedves és senkit sem hagy magára a bajban. Még azt sem, aki kételkedik benne.