Bámul a semmibe.
Agyában szavak kavarognak:
dicsőség, díj, Párizs…
Lefekszik. Fásultan
másik oldalára fordul.
Ágyán megnyikordul
a fájdalom.
Barbizonban jár.
Festi a táj indiánarcait.
Az ecsetfoltok fákká,
patakká és éggé válnak,
fények, árnyak, zöldek, sárgák,
csipkefinomságú lombok
villannak elé.
Elalszik.
Álmában fák lombja zenél
és ő végignyúlik
a gyászoló erdő
perzsaszőnyegén.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Péter Erika