Szép napokat leheljél az emlékek tört tükrébe,
arcodba csap a hathatós kórképek kapós képe,
szerteszét szeles pillanat, gondod szóra akasztod,
bíráló barát nemesít, magadat helyben hagyod.
Izzadság-patakba burkolt siker sós íze segít,
Arcodra farag fekély időt, s közben ráncot épít,
széppé avat a bő-fény, hó a fagyott földnek se kín,
fentről hulló hazugsága úgy játszik, mint Harlekin.
Bájos bolondja lehetsz az elemésztő Napnak,
mégis eladod tested a boldog kukacoknak,
ne sírj, ha világi léted, csak látomások mása,
pixelek sora léted, vagy épp annak takarása.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 13:26 :: Radnó György
