Július tizenkettő. Délre jár,
vagy harangkondulástól fél a nyár,
de jó pár napja arrébb költözött,
és célt tévesztve máshol lődörög.
A ború, mint a vetett mag, kikel,
az ég terítve van felhőivel,
és össze-vissza pöttyög az eső,
a kedv szunyókál. Nem bújik elő.
Fáradt tüdővel lélegzik a Föld,
a szürke minden pici rést betölt,
az utca üres. Emberek sehol.
Pirosra vált a bio-szemafor.
A rossz kedv járja labirintusát.
A boldogság nem vált ma új ruhát.
Az Isten fázik. S csillagok taván,
ott didereg a gumimatracán.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Böröczki Mihály - Mityka
