A verset élni kell!
Azzal a tűzzel,
amely eleitől fogva
létrehozza a költészetet.
Én tudom
a csönd méhe
milyen hangokkal terhes;
ismerem
a szószületések kínját,
öröm-csodáját.
A csöndről írni
senkinek nincs
annyi joga, mint nekem.
El-eltűnődöm:
kihez képest nagyobb
bennem a csönd?
Ilyenkor mindig
egy képet látok:
a PACSIRTASZÍVŰ
dzsidával átszúrva . . .
Föld-fülében mindörökre
lópata döng.
Az ELMONDHATATLANT
érzed a csöndben? —
Hallgatózz!
