Visszanézek gyakran a múltamba,
édes vadgesztenye illatába’
ringó gyermekkoromra,
mikor a szív látott csodákra,
mikor a hit egész volt,
felhőtlen kék az égbolt,
mikor csatangolásokra
csábultunk a folyó partjára,
ösvényt vertünk, illanót,
süppedő porból titkolót,
visszatérek gyakran a múltamba,
csilingelő, hangos kacagásba.
Ott vagyok hon, azon a vidéken,
hol gesztenyeillat libben,
hol szálldostam kék lovon
harmatozó, új napokon.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Kádár Sára Hajnalka