Figyelj, hiszen te is tudod,
ez a bolygó elég világtalan,
helyét keresve folyton imbolyog –
amit a tudomány állít róla (mi mást
tehetnénk), hisszük, pedig fejünk felett
furcsábbnál furcsább fellegek sereglenek.
Nézd, hiszen te is látod,
a madarak is versenyben röpülnek,
nyugtalan civakodnak félhernyók felett –
s amivel nyugtatnak a hírek (mi mást
tehetnénk), hisszük, pedig nem tudhatjuk,
visszatérnek-e a régi fecskeseregek.
Figyelj, hiszen te is hallod,
félelemben élnek embertömegek,
versenyszellemekbe fullad testvérszeretet –
és amivel csitítják a lelket (mi mást
tehetnénk), hisszük, pedig túl sok házban
kevés az otthon, napról-napra egyre kevesebb.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Kőmüves Klára
