Távolodás
Koosán Ildikó
Vonatom már indulásra készen,
ürül a peron, anyám még kitart,
látom, valamit mondani akart,
tudni szeretném, nem értem mégsem.
Nem mobilon őrzöm, bennem él a kép:
Keze a magasba lendül, integet.
Alig jövök meg, máris elmegyek.
Ez fáj, mondaná, ennyi nem elég!
Néha írogat, visszajár a múltba,
sorok mesélnek róla megfakulva.
A távolság közöttünk egyre nő.
És az otthon? Belevész a ködbe,
Ismeretlen tájak nyelik el örökre
amit nem pótolhat többé az idő.
- július 27.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Koosán Ildikó