Erdőben fekvő fák
megfáradva öregen
akkor csaptak
csatányi zajt
mikor eldőlve
földdel ütköztek
egyik nap még
felhőket karcoltak
s aprónak hitték
hulló leveleiket
előbb vánkosuk
aztán dunyhájuk
a jeget koptató
karcos szélben
a vadak nyomában
járó vándor
vagy csak erdész
ki dolgát végzi
érinti még
e totemeket
nem kell helyszínelni
csak a madár
sír egy napig
aki otthont
fészket vesztett
majd tovább röppen
mindent felejtően
mint füstös felhők
az égi serpenyőben
Legutóbbi módosítás: 2019.10.18. @ 10:34 :: Adminguru