Radnó György : Öreg fák

 

Erdőben fekvő fák
megfáradva öregen
akkor csaptak
csatányi zajt
mikor eldőlve
földdel ütköztek
egyik nap még
felhőket karcoltak
s aprónak hitték
hulló leveleiket
előbb vánkosuk
aztán dunyhájuk
a jeget koptató
karcos szélben

a vadak nyomában
járó vándor
vagy csak erdész
ki dolgát végzi
érinti még
e totemeket
nem kell helyszínelni
csak a madár
sír egy napig
aki otthont
fészket vesztett
majd tovább röppen
mindent felejtően
mint füstös felhők
az égi serpenyőben

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.18. @ 10:34 :: Adminguru
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...