Vad fújtatással sziszeg a tüdőmbe
a lakótelep száraz levegője,
a Nap melege hámba fogva tombol
az átforrósodott betonfalakból,
ellódulok – kis út, mi nem hoz bajt rám,
s a levegő itt más, Nagy Tavunk partján,
a fény csitított, szelídített fajta,
s pár bárányfelhő békén eltakarja,
a lélegzet beízesül nádba,
a parti víznek nőne kezd a lába,
és mintha minden csöppel táncot járnék,
az egész világ ma született játék,
s a mozdulat archimedesi körben,
ott ringatózik hullám-víztükörben.
