Időtlen időkig
Nem hasonlítunk,
senkit senkihez.
Szeretjük a pultost,
aki mindent megvizez.
Lassan elkopik,
minden élvezet,
vitorlák vagyunk,
a szél vezet
át, a csendes
folyómedreken,
tomboló ár után, bennünk
nyugodt rend terem.
S mint üvegbúrákban
a lepergő homok,
mások által leszünk,
örökre nyughatatlanok.
