Horváth János : Lomtalanítás

2019.08.01. Horváth János Abszurd 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Szekrényemben polcok, lehetetlen helyek, valószínűtlen tárgyai. Lomtalanítás. Nini, te hogy kerülsz ide? Nem is olyan régen, még azt mondtad, örökké, és hogy lesznek még csodálatos napjaink. Meg kellett volna őriznem téged, valahol a fő helyen, de elkopott a lehetőség, mára már kiszaladt alólam az idő. Leporollak. Nem hiszem, hogy, valaha is igényt tartok a szolgálatodra, Vannak értékesebb darabok, amelyeket mellőzni vagyok kénytelen, miattad. Egyedül voltál, középen uraltad a teret, és az időt. Az én időmet is. Veled ébredtem volna, de nem voltál ott, hogy csókokkal halmozd el a homlokom, hogy jó reggelt kívánj, és hogy veled induljon a nap. Minden nap terveztük a következő napot, de te mindig kirekesztetted magad belőlem. Nem engedtél engem sem beljebb a küszöbödnél. Nincs semmi, ami visszatart, hogy kihajítsalak a lomok közé, hogy elvihessen bárki, akinek nagyobb szüksége van rád, mint nekem.

Budapest, 2019. július

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Horváth János
Szerző Horváth János 173 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.