Krónika 1949.
Egy hazatelepült család naplójából
Koosán Ildikó
Kis zománc tepsit kaptak
meg két horgolt terítőt
esküvője előtt elhunyt
rokonuk hagyatékából;
a finomabb holmit egy
jómódú unokahúg;
neki akármit nem lehet adni,
hozzászokott kivételeshez.
ő kapta a panofixbundát,
nekik kanadai csomagból
két viseltes pulóver jutott,
ami így is luxusnak számít;
igaz, hová is tették volna
egy előtérből alakított
szoba – konyhában, ahol
aludni és főzni kell a hely.
az innen nyíló „szalont”
gondosan kulcsra zárták
s a tömött szekrényeket is
előlük, ki tudja, hátha…
többszörös áron kellett
megfizetni a helyet,
a könyöradományt,
s a gesztust, ahogy adták.
valahogy ki kell bírni
– gondolták, jó képet vágva –
„ a kedves fogadtatást”
büszkén, emelt fővel akár.
nyitott vagonban tíz napig
gyötrődtek esőben, nap-
sütésben, ide-oda tolatva
napokig álltak holtvágányokon,
azt hitték végre hazaértek
az áhított édes hazába,
de más volt a kor, harc
és halál dúlt a barikádokon…
***
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Koosán Ildikó