Jelen kontra jövőkép (József Attila után szabadon)
Ülök a nem csillámló sziklafalon
s nem áztatom lábam a Dunában,
szemlélem csendesen a világot,
mit manapság igazán nem értek.
Mintha mindenki csak magáért élne
s elbeszélne bőszen egymás mellett,
az egónk legyőzte természetünk,
szorgosan vágjuk a fát magunk alatt.
Unokáinknak hagyunk-e reményt,
hogy ők másképpen építsék a jövőt,
mit őseink verejtéke épített,
könyörgöm, ne semmisítsük meg!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Magdus Melinda
