Sosem lelkesedtem a takarítási munkákért, de muszáj megcsinálni. Előkaptam a tíz éve vásárolt, és igen drága csúcsterméknek számító porszívónkat, amit csupán azért utálok, mert amikor a feleségem hitelre megvette, már akkor gyorsan átkonvertáltam sör egyenértékesre. Szóval még mindig sörözhetnék az árából. Az sem utolsó szempont, hogy nem kellene rángatnom a gépet csak a korsókat emelgetnem. Most már mindegy, ha megvan, akkor szívjon az anyja istenit. Nem mondom, hogy nem szív, de a régi, olcsó Rakéta, amikor még panelben laktunk, az a szőnyegpadlót is felkapta. De hol van az már?
Az előszobaszekrényben keresgéltem porrongy meg vegyszer után, hogy fényesebben ragyogjon a padló. Mi esik rám? Nem fogjátok elhinni! Mi az, hogy rám esik? Rám ugrott egy koleszterincsökkentő. Maga a teljes kézzelfogható valóságában „Prakker nagymester”. Nosza, csavard fel a szőnyeget, és ki az udvarra. Pár éve leütöttem két csövet, és csavaroztam rá három sor deszkát mondván, majd valamit futtatok rá. Rózsát, szőlőt, fene tudja mit. Azóta sem fut rajta semmi. A csodaporszívó után kiprakkeroltam a szőnyegeket. Meg kell állapítsam; mégiscsak jobban jártunk volna, ha sört veszünk a gép helyett. Szóval a porszívó semmit nem ér, akárhogy is szív!
Valamikor régen, talán az időszámítás előtt, amikor még a bérházaknak volt grundja homokozóval, meg szőnyegporolóval, ez akkor történt. Hétvégenként ott porolt mindenki. Akkor az őskorban, ezt annyira komolyan vették, hogy poroló nélkül nem lehetett használatba venni egy bérházat sem. Most jöttem rá, hogy miről is beszélt öreganyám, aki már lassan harminc éve, hogy elment. Veszekedett velünk amikor nem akartunk szőnyeget porolni. Kiporszívózzuk, aztán jól van az úgy! A mama nem hagyott bennünket békén!
– Majd jól megbetegszetek, és szedhetitek a gyógyszereket.
Mennyire igaza volt. Később aztán ezerszámra építettük a panellakásokat. Előbb csak ragasztott műanyagpadlóval, majd pedig ragasztott parkettával. Könnyen tisztán lehetett tartani. De egyik sem tetszett az embereknek, vagy valaki másnak, aki sok pénzt akart keresni. Jött a szőnyeg lobby és jöttek a ragasztott, és egyre vastagabb szőnyegpadlók, amiket nem lehet felszedni, csak porszívózni. Eltelt tíz év, és elkezdtük a parlagfüvet irtani. Én meg nem értettem, hogy miért? Hiszen gyerekkorunkban benne henteregtünk, és semmi bajunk nem volt. Most elgondolkodtam azon, amit a mama mondott. Elég későn, de talán még időben, hogy szóljak. A lakásokban legyen műpadló, parketta, kő, vagy bármi, ami könnyen tisztítható, csak ne szőnyegpadló. Most biztos kapok egy csomó ellenvéleményt, meg jó adag tudományos okosságot. Ez nem fog zavarni! A mama tudta mit beszél, hiszen a szőnyeget az emberek már az időszámítás előtti V. század óta használják, és tudták, hogyan kell kezelni porszívó nélkül is. Továbbadták a tudást a gyerekeiknek. Mi meg elfelejtettük, vagy úgy gondoltuk, hogy nemár, hogy egy kőkorszaki mondja meg nekünk a tutit. Pedig a tuti ott van minden fűzfaágban, és prakkerben.
