Elmentél. Ezt látom, tudom
Gyűrű, kulcs az asztalon.
Ajándékok, amit adtam,
levelek, egy nagy halom.
Lista, miket küldjek át, ha
megírod a címedet.
A turmixgép, a pirító –
abból másik nincs neked.
Egy dobozba tettem mindent.
Meg is szűnt az otthonom.
Üres a ház. Hiányodat
megszokni már nem fogom.
Fénykép – egymás kezét fogva
megyünk le a patakra,
mosolyogva szóltam hozzád,
te rám néztél, kacagva –
ollót fogtam, vágtam, téptem.
Már gyűlöltem a képet.
Éreztem, hogy minden vágás
egy emléket kiéget.
Egyik félkép úgy riasztott,
mint egy rákos daganat.
A Te arcod megtartottam,
és kidobtam – magamat.
