De az is lehet
Koosán Ildikó
Nem voltam akkor ott, döntöttem, nem is akartam menni,
féltem, meglátod szememben egészen másféle fény lobog
mint ahogy várnád, de az is lehet, mégsem várt rám senki,
csupán a nyári éj okán üzentek értem – mint rég- a csillagok.
Ha elmegyek, foncsorhiányos, fénykarcos, tükörből látlak,
esti homállyal átszőve élüket vesztik, elmosódnak a képek,
elsüllyedt szavakba bízva miért is hiszem, még megtalállak,
ma halmok, holnapra hegyekké nőnek a kérdések, miértek.
Régóta elszakadnék, gyökereid bontom, kutatok egyre mélyebb
rétegeimben fogyó reménnyel, s elvezetnek tőled az ásatások,
de az is lehet, mielőtt utolsó darabját kitépem, visszatérek
a padhoz, bokorhoz, fához, a miénkhez, és várok, újra várok…
,2009
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Koosán Ildikó
