Toulouse-Lautrec. 1894, kréta és olaj, karton, 115,5 x 132,5 cm, Toulouse-Lautrec Múzeum, Albi
Pihenőben
Koosán Ildikó
Puha pamlagon a kényelem adott,
unalmas csend a kényszerpihenő,
e lusta pózban is nő marad a nő,
vadra leső hiúz, csábító kokott.
Az otthon rá várók jutnak eszébe
fullasztó illat, s szépelgés között,
az élete, amit végigküszködött,
a tett, amiért pénzt szerez cserébe.
Akár a többi, fogolysorsára gondol,
magába zárkózva lehet csak szabad,
menekülne a brokátos szalonból,.
de szólít a rend, ha új vendég akad;
nehéz iga mit nap- nap után vonszol,
felmentést remél, nem szörnyű vádakat.
-
szeptember 4.
