A vers fiatal folyó
mint tájon fekvő kígyó
arccal felfelé néz
titkoktól zavaros mély
lágy parton fekvő
néha mezőt elnyelő
mint a tudás
vékony patak duzzadás
vagy szublimáló szerelem
levegőtől vagy hiányától terem
szótag patakok
kemény vagy puha adagok
könnyszárító Napba néz
prózának sem csenevész
hadra kész költészet
szájra adott csók tenyészet
ha őszi erdő takarja
átlát rajta a líra
mi a vers ríme
hív halálba életbe
mint lombkorona
hulló faág minden sora
mint szavak ereje
szó szavak személye
sorban állókból vers születhet
hiszed-e mindig így van
a vers benne minden kínban.
