Ezek után
(- trufa -)
– Jaj, de kellemetlen nekem erről beszélni, de csak meg kell, mondanom!
– Mondjad Gyuszikám, mi bánt?
– Szóval…, hogy is mondjam, na…
– Mondd már!
– Beszélnek rólunk.
– Mit beszélnek, Gyuszikám? És ki?
– Hát, hogy mi ketten, izé… együtt járunk.
– Miiii? Én biztos nem! És egyáltalán ki mond ilyeneket, és honnan veszi ezt a butaságot?
– A patikusnő, az Ági kérdezte tőlem, hogy igaz-e, amikor kötszert venni mentem be hozzá.
– És te mit mondtál?
– Én is azt kérdeztem, honnan vesz ilyeneket?
– És?
– Hogy ő is hallotta, meg láttak bennünket reggel együtt érkezni, és délután együtt elmenni. Az én autómmal.
– De hát én az utasod vagyok, mint a Klári, meg Tibi! Most mit tegyünk? Nekem soha sem jutottál az eszembe, mint férfi, mint szerető?
– Ne is törődjünk velük, a pletykálkodókkal. Nekem te tovább is kedves jó kollegám vagy.
– A feleséged mit szól?
– Gondolom, még neki nem szóltak. De tudod mit, este átmegyünk hozzátok és megbeszéljük. Jobb, ha nem a falutól hallja meg!
– És utána mi lesz? Nem ülök be többet az autódba!
– Dehogy nem. Majd elfelejtik, ha látják, hogy nem törődünk velük. Tudod: minden csoda három napig tart.
– Átjöttök ma este?
– Igen, igen.
– Hétvégén kimegyek apám nyaralójába. Nem jönnél ki te is?
– Kettesben veled?
– Hát, persze! Ezek után …
