Szegeden mentőztem, amikor az alábbi eset történt.
Éjfél után jött a hívás – a nővér rádión adta le, mert éppen betegnél voltunk. Nem kellett messze menni, csak a második utcáig, s ahogy végeztünk indultunk is.
– Jaj, jöjjön, doktor úr! – fogadott a középkorú hölgy, aki kihívott.
– Ki a beteg?
– A fiam.
– Hol van?
A szobaajtóra mutatott.
– Bezárkózott. Nem jön ki már órák óta. Hiába is kopogtatok…
– Egyedül van bent?
– Nem tudom!
– Tessék bekopogni, és szólni, hogy itt vagyok, nyissa ki az ajtót, tudjam megvizsgálni, ha baja van.
A hölgy kopogtatott az ajtón, s beszólott, ahogy tanácsoltam.
– Anya! Ne kopogtass ötpercenként! Nem kell semmiféle doktor. Klári van nálam…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 16:49 :: dr Bige Szabolcs-
