(Első rész)
2019. augusztus havában járunk és én megkezdem az utazásomat a távoli jövő felé.
Vagyis, én nem utazok sehova, hanem egy titkos helyen elhelyezett időkapszulában töltöm az életemet, és amíg én várom az idő elmúlását, addig körülöttem létrejön az idő elmúlása.
Bővebben az utazásom előzményeiről.
A XX. század során olyan mértékű változtatási képesség birtokába került az emberiség, amire sajnos nem volt és nincs is felkészülve.
Csak néhány a példák közül:
- a helyváltoztatás technikai sokrétűsége és sebessége: űrhajó, repülő, gyorsvasút, gépjárművek, stb.
- a hírközlés és a memóriaképességet – gondolkodást – nem igénylő internetes tudástárház, stb.
- a változások műholdas figyelése, irányítása, szervezése (most a kémtevékenységet, a hírszerzést, a személyek tevékenységének megfigyelését nem veszem számításba), stb.
Az emberiség pedig cinikus és cinkos egyetértéssel (többségben) úgymond, élvezi a “fejlődés” javait!
De milyen javakat? Például: a föld folyamatos és már visszafordíthatatlan felmelegedését, a megnyíló védőburkok alatti káros sugárzások „javait”, a jégsapkák elolvadását követő tengerszint-emelkedések cunami hatásait, a földrészek közötti áruszállítás, az özönfajok és fajták akadálytalan térnyerését, ami a földi élet és az ökoszisztéma lassú megszűnését vonta maga után, stb.
Mostanra elérkeztünk oda, hogy a korábban már felismert és kezdeményezett nemzetek közötti megállapodások részleges felmondása is napirendre került.
Eddig sem tartották be, vagy nem ellenőrizték a betartásukat, de mostanra sok hatalom nyíltan is bejelentette a kilépését a be sem tartott egyezmények keretei közül.
Tudóséletünk legjobbjai eredménytelenül figyelmeztetnek arra, hogy nem egy-egy hatás a veszélyes, hanem az, ami majd a természet reakciójaként, összegződve megjelenik.
Meg azok, amelyek megjelenése már ismert, mert a felmelegedésnek nem csak a sarki jegek elolvadása lehet a következménye, hanem szélsőséges időjárások, iszonyatos esők – áradások és szörnyű szárazságok váltakozó időtartamokban bekövetkező sorozata.
Na de mindegy!
Ezekre én már fittyet hányok, mert én most elindulok egy néhány százezer évig tartó életre.
Hogyan!?
Hallottak önök az időutazásról valamit is?
Hát persze hogy hallottak, hiszen a tv-ből folyton csorog valami sci-fi, vagy más eszement „bölcsesség”, ami arra jó, hogy elaltassa a jövő iránti kétségeinket.
Könnyű azt tenni, hiszen gyereket is úgy csinálunk, hogy „majd lesz valahogyan”, és az egész életünket úgy éljük, hogy „ki törődik” a halállal pedig tudjuk, hogy az nap mint nap közeledik.
Ezt még a tudósok is megteszik, pedig tisztában vannak azzal, hogy valójában nem létezik az, amiről fantazmagóriáznak.
Vagyis nem létezhet! Mert az minden természeti törvénynek ellentmond.
Vegyük sorra, mi kellene egy időutazáshoz:
- kell a tér,
- kell az anyag,
- kell a mozgás – ami a változást létrehozza,
- és az idő – ami alatt létrejön a változás!
Legérzékletesebb hiba az időutazásban az, hogy az ember csak az anyagi valóságában, a térben és az időben létezik, létezhet.
Tehát szerves és szervetlen anyagból tevődünk össze, és azt egy ősi időkben kódolt genetikai lánc rakja össze, a dezoxiribonukleinsav, röviden a DNS.
Még egyszerűben szólva ez maga az örökítőanyag, ami létrehozza az emberforma szerves életet.
Az a baj, hogy ebben, egyebek mellett, csupa olyan anyag található, amely a szervezet majdnem minden részében és a környezetünkben is fellelhető.
Na már most!
Ha feloldunk, felbontunk egy élő anyagot, bármilyen módszerrel, abból többé nem hozható létre ugyanaz az egyed, ami, vagy aki előtte volt.
És akkor még nem is beszéltem arról a tényről, hogy mi már az indulás előtt is anyagi térben vagyunk tehát akkor az is velünk jön, vagyis annak elemei is belekeverednek a mi anyagi valóságunkba. (Érdekes példázat “A légy”, Jeff Goldblum alakítása szerint.)
Na meg arra is érdemes lenne gondolni, hogy ha minden hiba ellenére sikerülne időt utazni, akkor milyen lenne számunkra abban az új világban a miránk ható biológiai lények pusztító hatása – hiszen a himlő más földrészek bennszülötteit pusztította, pedig azok a kortársaink voltak.
Nos, akkor van időutazás?!
Van! De nem a most aktuális elképzelések szerint.
Hanem! Sajnos ehhez magyarázatot kell fűzni az érthetőség kedvéért.
Tehát! Tudjuk, hogy vannak életformák, amelyek képesek annyira lelassítani anyagcseréjüket, hogy szerencsés esetben nem pusztulna el még egy hosszú tél alatt sem, vagy éppen, mint egy jegesmedve, a hosszasan eltartó jégnélküli nyárban.
De vannak mások is, például jéggé dermedő békák, amik a vizeletükből választanak ki karbamidot, ami megvédi a sejtjeiket.
Én sikeresen alkalmaztam a szervezetműködés lelassítását és azokat tanulmányaimban publikáltam, de kinevettek!
Nevessenek.
Tervem szerint kétszázezer esztendei utazásra indulok, mert a számításaim szerint, ekkorra fog elfogyni a szervezetem életképessége.
Mint azt tudjuk, egyelőre úgy 120 év a kapacitásunk, ami a testünk használata közben jelentősen lecsökken.
Én most 47 éves vagyok, ha a tervezett 5000 évenkénti ébredési ütemet betartom, akkor kb. 80 éves leszek a saját időm szerint, a célom elérése közben.
Vagyis, minden 5000 év alatt elfogyasztok egy évnyi életet és plusz annyit, amennyit a környezetvizsgálatok ideje igényel.
A bizonytalanság kiszámíthatatlan tényezői és hatásai miatt lehet rövidebb és hosszabb az utazásom ideje, ha nem történik valódi tragédia, mert az is megeshet.
Holnap indulok, de nem egyedül, mert a terv első jelentős eltérése máris létrejött, ugyanis viszek magammal egy társat.
Egy nőt, egy hölgyet – igaz prosti, de annak jó –, és talán a lehetséges szaporodás vizsgálatát is el tudom végezni.
27019. évben járunk
Az időközben eltelt 25000 év során tapasztaltak feljegyzéseit kitéptem a jegyzetfüzetemből.
Az első 5000 év eltelte után a műszerek ellenőrzése során megállapítottam, hogy nem vagyok tévedhetetlen.
Sajnos rá kellett ébrednem, hogy rám is igaz az a mondás, miszerint – „ha a f*sz feláll, akkor az ész megáll” – igaz bizony, de annyira, hogy a becsült számításom szerint dupla időveszteséget értünk el, és hatványozott életbenmaradási időveszteséget, ami pedig a hölgy előrehaladó terhessége miatt következett be.
A műszerek szörnyűséges időt jeleztek a kapszulán kívülről, de én rábeszéltem őt, hogy menjen el sétálni, mert az jót tesz a babának is, és a mozgás szükséges lehet a szüléshez.
Ő pedig felöltötte a ruházatát, azt, amiben megismertük egymást, de a zsilipben levő védőruhát nem, aztán egy csókot dobott az ajka, de már nyitotta is a külső ajtót, és szinte kiszakította a légnyomáskülönbség.
Tudta, hogy meghalni küldöm, és tudom, hogy ha tehettem volna, akkor a csók pillanatában már visszahívtam volna, de most már úgyis mindegy.
Az elmúlt húszezer esztendő nekem csak egy pillanat volt, vagyis mindössze négy nap.
A műszerek egyértelműsítették, hogy hogy napviharok, kozmikus sugárzás mellett a hőmérséklet -170°C és +300°C határok között változhat.
Mostanra már nem mutatnak szerves életet a műszerek.
(Folytatás következik)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.20. @ 10:56 :: Adminguru
