egy világháború dúl bennem
sárkányok bombát szórnak
s lángol, pusztul a házak alja
vörös fénytől haldokló falak
a tűz az összeset akarja
menekülne az ember
az átkozott szerelemtől
ettől a felemésztő vörös fénytől
de nem tud
égek, csendben ordítva égek
az égiektől segítséget kérek
hogy megértsem
miért véres szívem, mikor
másé boldogan repes?
miért éget porrá e tűz, mely
másokat annyira szeret?
legyek csak kőszikla
érzéketlen aszfalt
a lenyugvó nap alatt
szétterülve a semmi közepén
kiáltva kis nyugalomért
vagy mégsem?
nem tudom, mi a jobb
a sárkányok tüzes lehelete
vagy a halak sikolya
vágyom rá mi éget
ez a sors fintora
ez a sors kíméletlen
érthetetlen fintora
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Győri Nagy Attila
