Kalapos öregúr az ősz
kertek alatt keserű füstöt pöfékel,
s csontos diófának dőlve
nézi barázdát szántott az idő ekéje.
– Fáradt vagy te is örök barátom? –
kérdi a földet,
s leveti kalapját.
Déli harangszóra indul
nyirkos röggel kezében,
altató dalt morzsolgat
hazafelé…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.09. @ 21:28 :: Lantos Tímea